Blog

Minden gyerek úgy tökéletes, ahogy van!

Mini&Me, gyerekruha

„A ruháimmal azt szeretném megmutatni, hogy minden gyerek úgy tökéletes, ahogy van”

Március 1-től formabontó kollekció kerül a magyar piacra, amellyel tervezője egy rég tátongó űrt próbál betömni. A MiNi & Me márka megalkotója a 8 és 18 év közti fiataloknak tervez olyan ruhákat, amelyek divatosak, kényelmesek, strapabíróak és megmutatják, hogy minden gyermek különleges valamiért. A kollekció tervezőjével, Nádasdi Adriennel arról beszélgettünk, az általa megálmodott darabok miként segíthetik a fiatalok önelfogadását, de szóba került az a különleges fotózás is, amin Flóra is részt vett.

– Mikor és hogyan pattant ki a fejedből a tiniknek készülő, MiNi & Me kollekció ötlete?

– 2019-ben kezdtem el ezen a területen dolgozni. Korábban rendezvényszervezőként tevékenykedtem, azonban a mindennapokban gyakran szembesültem azzal a problémával, hogy akinek kicsit is eltér a testalkata az átlagostól, az a ruhavásárlás folyamán sokszor akadályokba ütközik. Én magam 183 cm magas vagyok és bizony sokszor nem kaptam megfelelő hosszúságú nadrágot, vagy blézert. 2019 nyarán úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó több kompromisszumot kötni. Ekkor született meg a magas nőknek szóló márkám a Tall and Unique. Egy hónappal az után, hogy kipattant a fejemből az ötlet, az első darabokat már a kezemben is tarthattam. Létrehoztam egy bemutatótermet, ahol egyedileg levarrjuk az általunk tervezett ruhákat a hölgyeknek. Ezt követően sokszor fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy férfiaknak miért nem gyártunk. Bár utóbbi még mindig nincs a palettán, időközben úgy döntöttem, készítek egy tiniknek szóló kollekciót is. Ennek az elindításához az adta az alapot, hogy van két nagyra nőtt kamasz fiam, akiknek szintén lehetetlen a fast fashion boltokban beszerezni a megfelelő darabokat. Nemcsak a magas, vékony tinik vannak nehéz helyzetben, hanem az akadályozott, sérült gyerekek is, hiszen ők sokszor más testi adottságokkal rendelkeznek. A MiNi & Me-vel az ő családjaiknak szeretnék segítő kezet nyújtani. Az első darabok már 2020-ban elkészültek, azonban a pandémia miatt kicsit lelassultak a folyamatok, így idén márciusban kerülnek majd piacra a ruháink.

– Ezzel a küldetéssel gyakorlatilag egy nagy űrt töltesz be, hiszen rengeteg nyúlánk tini küzd azzal a problémával, hogy nem talál megfelelő ruhát magának. Márpedig ebben a korban sok gyereknek fontos, hogy ne lógjon ki a sorból. Az egyedi méreteken kívül mik voltak azok a szempontok, amiket még figyelembe vettél a tervezéskor?

– Mielőtt nekikezdtem az új kollekciónak, megkérdeztem a fiatalokat, hogy ők mit szeretnének, azon kívül, hogy ne lógjanak ki a sorból, vagy ha már kilógnak trendin tegyék azt. A válaszaik alapján a legfontosabb az, hogy az adott darab könnyen fel- és levehető legyen, jól lehessen kombinálni, és divatos legyen egy bakanccsal vagy egy tornacipővel is.

– Szülőként voltak egyéb szempontok is, amit szem előtt tartottál?

– Számomra nagyon fontos, hogy a ruhák, amiket a gyermekeimnek megvásárlok, olyanok legyenek, amiket szívesen hordanak többször is. Az ünnepi ruhákkal szerintem nem ez a helyzet. Rengetegszer éltem át azt a szituációt, hogy megvettem az évnyitóra vagy az évzáróra egy szettet, amit aztán soha többet nem öltöttek magukra a gyermekeim. A következő kollekcióban erre szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni. Olyan alsó- és felsőrészeket tervezek majd, amik nemcsak csinosak, hanem később az őszi szezon alapdarabjaivá is válhatnak. Ezen kívül kiemelném a tisztíthatóságot. Fontos, hogy a ruhák könnyen és gyorsan moshatóak legyenek.

– Nemcsak a magas, vékony gyerekeket helyezted előtérbe, a sérültekre is gondoltál. Amikor nekik tervezel ruhákat, mik azok, amiket még figyelembe veszel?

– Náluk különösen fontos a már említett kényelmesség és az, hogy könnyen bele tudjanak bújni az egyes darabokba. Természetesen figyelünk az anyaghasználatra is. Minőségi termékeket használunk, amik a lehető legjobban ellenállnak a terhelésnek és biztosítják a maximális kényelmet. Az sem elhanyagolható, hogy az alsó- és felsőrészeket külön is megvásárolhassák a szülők, hiszen sokszor nem egyezik a két darab mérete. Talán a legjobb példa erre Flóra, akinek alulra sokkal kisebb ruha kell, mint felülre.

– Mi az, ami szerinted a legnehezebb a tervezésben, és mi a legszebb része számodra ennek a hivatásnak?

– Számomra ebben nincs nehézség. Egyszerűen imádom, hogy megmutathatom a kreatív énem. Nekem a tervezés minden egyes perce öröm. Szeretem válogatni az anyagokat, elképzelni egy-egy darabon az adott mintát, és nézegetni a külföldi oldalakon a legújabb szabásokat és trendeket. Az pedig, hogy tinikkel dolgozhatok együtt, és értük tehetek valamit egyszerűen leírhatatlan.

– Mi a legfontosabb üzenet, amit közvetíteni szeretnél a ruháiddal?

– Én már gyerekként is nagyon magas voltam, folyton kilógtam a sorból, és legkevésbé sem használták rám a cuki jelzőt. Ez akkoriban nagyon fájt nekem. A tiniknek alapjáraton is nagyon nehéz feladat az, hogy elfogadják magukat, ha pedig valaki egy kicsit más, mint az átlag, ez szinte megoldhatatlan. Ma már elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, de ez sok időbe telt. Szerintem ez az egész megelőzhető, ha minden gyereknek megtaláljuk a megfelelő fazont, szabást és mintát, amiben ugyanolyan magabiztos lehet, mint a társai. Azt kell megérteni, hogy a ruha nem csak egy funkcionális eszköz, ha jól érzed magad benne, akkor jól vagy. Ezekkel a ruhadarabokkal és a tinikről készült fotókkal azt szeretném megmutatni, hogy minden gyerek cuki, csak mindenki máshogy az.

– A fotókon is jól látszik ez a sokszínűség. Miként válogattad össze a gyerkőcöket?

– Az első sorozat elkészülésében a barátaim voltak a segítségemre, az ő gyermekeik szerepelnek a képeken. Sosem dolgoztam modellekkel, mert azt szeretném megmutatni, kik azok, akik itt élnek a hazánkban. A felnőttek és a gyermekek közt is vannak különböző testalkatúak, haj- és szemszínűek, ez a sokszínűség pedig fantasztikus. Azt gondolom, ha egy-egy olyan tini mutatná be a darabokat, aki mindig is a modellkarrierre vágyott, nem a valóságot ábrázolnám.

– Ami még feltűnt nekem a képeket nézegetve az az, hogy mindenki nagyon vidám volt, és élvezte ezt az egészet.

– Bár én az összes szülőt ismertem, de a családok és a gyerekek nem találkoztak egymással korábban. Ennek ellenére a csoportos fotózás egyenlő volt a teljes őrülettel. A fiatalok gyorsan összebarátkoztak egymással, és annyira pörögtek, hogy a nap végére még engem is totálisan lefárasztottak, pedig én bírom a strapát. A munka után pedig hatalmas palacsinta-partyt tartottunk. A gyerekek azóta is azt kérdezgetik, mikor találkozhatnak újra.

– Hogyan fogadták a többiek Flórát?

– Az, hogy Flóra kerekesszékes 10 másodpercig sem okozott problémát a többieknek. Annak ellenére, hogy a többiek eddig nem igazán voltak olyan környezetben, ahol volt „akadályozott” gyerkőc, már az első pillanattól fogva segítették Flórát. Mindenki társként kezelte őt, és egy percig sem volt bennük sajnálkozás. Mindenkinek nagyon gyorsan átállt a gondolkodása, így nem a problémát látták az egyes helyzetekben, hanem azon gondolkodtak miként tudnák azokat megoldani. Amikor kellett a fiúk kerekesszékestől felkapták Flórát és lecipelték a partra. Amikor pedig mosdóba akart menni, három kislány is elkísérte és mindent megoldottak önállóan. Az ép gyerekek teljes mértékben képesek voltak felelősséget vállalni Flóráért, mi pedig nagyon büszkék voltunk rá.

– Mi az, amit Flóra „magával vihet” ebből a napból?

– Véleményem szerint a legfontosabb az az, hogy megtapasztalhatta ő is ugyanolyan, mint a többiek, csak éppen máshogy közlekedik. Ezen kívül úgy gondolom, hogy egy tanulni valót is kapott ettől a naptól. Amikor az egyik mászókára szeretett volna felmászni, rögtön odaugrottam, hogy segítsek neki, de ő szólt, hogy nem kell. Mondtam is az édesanyjának, hogy szerintem az a legfontosabb, hogy Flóra megtanulja, hogy mindig őszintén mondja el, miben és mennyi segítséget kér.

– Amikor én Flórával találkoztam, azt tapasztaltam, hogy ő nem csak úgy megérkezik valahova, hanem szinte berobban az adott helyre. Egyszerűen nem lehet rá nem felfigyelni, és ez nem azért van, mert sérült. Te is így láttad őt?

– Teljes mértékben. Ő egy olyan lány, aki bejön, egyből pózol és megmondja, hogy miként göndörítsük be a haját. Őt nem lehet nem észrevenni és nem szeretni. Úgy gondolom, hogy ez a szüleinek is köszönhető, hiszen neki egy nagyon biztos háttere van, ezért ő jól van.

– Mit gondolsz, miként segíthet egy-egy ilyen fotózás a gyerekek önelfogadásában?

– Szerintem nagyon fontos, hogy milyen a szülő hozzáállása. Amennyiben olyan a szülő, aki megmutatja a gyermekének, hogy így is gyönyörű, akkor sokkal könnyebb egy ilyen fotózás is.  Én mindig viszek magammal egy segítőt, aki sminkel és hajat készít a lányoknak. Természetesen nem esünk túlzásba, mindössze egy kis púderezésről és szempillaspirálozásról van szó. Szerintem ennek élményszintű értéke van a gyerekeknek. A fiúkat ez kevésbé érdekli, de a lányoknál sokat ad hozzá ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

– Márciustól már bárki megvásárolhatja ezeket a ruhákat az Asti Bababoltban és online is. Mik a további terveid?

– Nagyon szerencsés vagyok, mert mellém állt az egyik legnagyobb magyar gyerekruha gyártó az Asti. Ők 0-6 éves korig készítenek ruhákat. Havonta 4 új darabbal jövünk majd ki, amiben az utcai és iskolai viselet kerül főszerepbe, de benne lesz a korábban már említett ünnepi ruházat is.

Itt érhető el a webshop