Sokszor nem könnyű megtenni az első lépést. Van, hogy az épeknek kell összeszedni a bátorságukat egy-egy kérdés erejéig, de olyan is akad, hogy a fogyatékossággal élőnek kell egy kis noszogatás, hogy merjen társai felé nyitni. Bármennyire is nehéznek tűnik, megéri megtenni az első lépést, hiszen egy-egy apró mozdulattal tehetünk azért, hogy lebontsuk a falakat és egy elfogadóbb társadalmat építsünk. Íme két rövid történet, ami bebizonyítja, AKI MER, AZ NYER! 

Az utóbbi időben a családunk minden tagjára sok feladat hárult és éreztük, kikapcsolódásra és környezetváltozásra van szükségünk. Nemrég volt a szülinapom, ezért kapva kaptunk az alkalmon, így anyukámmal és Flórával elutaztunk, hogy megünnepeljük azt egy igazi csajos hétvégén. Egyik nap egy étterembe mentünk, ahol a személyzet nagyon kedvesen és érdeklődően fogadta Flórát. Az egyik hölgy odajött hozzánk, és megkérdezte, mi történt vele, miért kell kerekesszéket használnia. Bár sokak számára ez tolakodónak tűnhet, el kell árulnom, nagyon jól estek a szavai. Elmeséltem neki Flóra rövid történetét, amit érdeklődve hallgatott végig. 

Sajnos, amikor az emberek egy fogyatékkal élő személyt látnak, gyakran előfordul, hogy nem mernek hozzá közelíteni és kérdezni, pedig számos kérdés zakatol a fejükben (Vajon mi történhetett vele? Baleset érte? Fog tudni majd járni?), azt gondolják, mindenkinek jobb, ha nem zavarják a másikat. Minden egyes eset hátterében családi tragédiák, mindennap leküzdendő akadályok és bizonytalan jövő húzódik meg, ugyanakkor léteznek vidám napok is, melyeknek kiemelt jelentősége van. Az érdeklődés és kíváncsiság természetes folyamat. A figyelem és kedvesség belülről, a lelkekből indul, és bár kell hozzá bátorság, hogy nyissunk a másik felé, az alábbi történet is bizonyítja: megéri. 

Ebéd után sétáltunk egyet és Flóra nagy örömére találtunk egy játszóteret, ahol számos gyerkőc játszott, ő azonnal szeretett volna megismerkedni velük. Amikor kisebb volt, mindig kérte a segítségemet, amit meg is kapott, most azonban csak néhány bátorító szóval segítettünk neki, hogy merjen kezdeményezni. 

Szülőként tudom, hogy akkor teszem a legjobbat, ha engedem, hogy a gyermekem felfedezze a világot. Tisztában vagyok vele, hogy sokszor nem könnyű megtenni az első lépéseket, ugyanakkor azt is látom, a bátorság sok mindenre képes. Ez ezúttal sem volt másképp. Flóra vett egy nagy levegőt és vidáman köszöntötte az egyik számára addig ismeretlen kisgyermeket, akivel bele is vetették magukat a játékba. Pillanatokon belül még 4-5 gyerkőc csatlakozott, a közös élmény pedig olyan erős kapcsot alkotott köztük, hogy amikor másnap az utcán véletlenül ismét összefutottak, megismerték és vidáman köszöntötték egymást. 

A hétvége tehát minden szempontból fantasztikusan alakult, én pedig remélem, hogy ez a két rövid történet sok embernek nyújt majd segítséget ahhoz, hogy nyitni merjen a másik felé. A szemléletváltás pedig hosszabb távon azt is segítheti majd, hogy még több olyan rekortánnal borított szuper játszótér épüljön majd, ahol az épek és sérültek együtt élhetik át a játék örömét.

A Szerencsejáték Zrt. A játék összeköt program nagyköveteként mesélhetem el nektek, hogy a befogadó játszóterek száma évről évre növekszik, az SZRT. által létrejött játszóterek listáját itt találjátok.