Korábban már meséltem nektek a balatoni csajos hétvégénkről. Akkor egy pozitív élményt osztottam meg, most azonban egy másik kalandunkat szeretném nektek elmondani, amely most nem a jó gyakorlatra, hanem a javításra, a tervezés- és a kivitelezés helyességére hívja fel a figyelmet.

Nagyon vártuk, hogy a Balaton partján meglátogassunk egy kedves kisváros nagystrandját, na jó leírom, Balatonboglár strandját. Már annyiszor hallottam róla, milyen fantasztikus játszótér van ott, és hogy fejlesztések is zajlottak az utóbbi időben. Ezek az állítások mind igazak. Van rekortánnal borított futópálya, szabadtéri fitneszpark, teniszpálya, kosárlabdapálya és hatalmas szabad terület. Első ránézésre minden adott ahhoz, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érezzék magukat, DE… Sajnos játszóterek egyike sem elérhető MINDENKI részére.  Flóra az egyik játszótéren kiszúrt magának egy játékot, és kerekesszékével azonnal elindult, hogy felfedezze azt. Csakhogy 10 cm megtétele után egyhelyben tekert.

A játszóteret olyan nagy mennyisségű kaviccsal szórták fel, hogy kerekesszékkel és babakocsival lehetetlen volt a játékok megközelítése, de még gyalog is nehézkes volt benne a járás. Egy másik játszótér felfedezésével is megpróbálkoztunk, de ott hatalmas homokréteg állta utunkat.

Kérdezem én szülőként: Hogy legyen így önálló a gyermekem, ha nem tud nélkülem egy tapodtat sem mozdulni az épített környezet miatt? A szívem szakad meg, amikor le kell törölnöm a könnyeit, és vigasztalnom kell őt amiatt, mert sajnos nem gondoltak rá és a társaira, és azt mondja: Anya, menjünk nem akarok tovább maradni!