TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK
Melyik terápiát válasszam?
A választ nehéz röviden összefoglalni. Nagy általánosságban elmondható, hogy a CMT-vel élő személyekre jellemző az izomgyengeség a végtagok disztális (kezek, lábszár, lábfej) részén, lábdeformitások, érzészavarok (alacsonyabb fájdalom vagy tapintásérzet) szintén jelen vannak. Az izomgyengeség beszűkítheti a mozgásos tevékenységeket, a mozgásterjedelmet, mely konktraktúrák kialakulásához vezet. A mozgásterápia fő célja az izomerősítés, a kontraktúrák kezelése manuálterápiával, a mozgáskoordináció, a tipikushoz leginkább hasonlító mozgáskép fejlesztése, a páciens aktuális állapotát, mozgásszervrendszerét és képességeit figyelembe véve. A lábdeformitások terápiája a manuálterápián, majd izomerő és mozgáskoordináció fejlesztésén túl tartalmazza a különböző állás és járássegítő eszközök kiválasztását, tanítását, a különböző láb-ortézisek viselésének tanítását is. Mivel CMT esetén inkább az alsó végtagok érintettek, így a járáskép is módosul, mely kihat a törzsizomzat, gerinc állapotára is, így a terápia fontos eleme az un. törzsizomfűző kialakítása, fejlesztése. Ez különösen azért lényeges, mert a megfelelő járáskép és járásminőség kialakulásának elsődleges feltétele a megfelelő törzsizom-kontroll megléte.
A CMT 1 típusára az izomgyengeség mellett az ízületek „lazasága” is megjelenik, főképp bokában, ezáltal a bokaficam is sűrűbben fordul elő. Atrófia (izomsorvadás) is sok esetben kialakulhat. Célunk a terápia során az érintett izmok, izomcsoportok erősítése, ezáltal az atrófia elkerülése. Az egyensúly fejlesztése szintén elengedhetetlen.
CMTX típusa az X kromoszómához kötött mutáció, melynek tünetei leginkább a késő tinédzserkorban vagy fiatal felnőttkorban jelennek meg. Első tünetek között jelentkezik a futás tempójának csökkenése (a gyors futás nem szokott jellemző lenni általánosságban sem). Emellett a folyamatos izomgyengülés a kéz- és lábfejben jelenik meg, onnan ritkán terjed tovább, így a terápia leginkább az aktív mozgásfejlesztésen (izomerőfejlesztés, egyensúlyfejlesztés, deformitások megelőzése) és a finommotorika fejlesztésén alapul.
A CMT 2 típusa a mai tudásunk szerint súlyosabb tüneteket mutat. Az általános izomgyengeség a végtagok teljes egészét, illetve esetenként a törzset is érinthetik, scoliosis is kialakulhat. Ebben az esetben már a gerinctornára is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amint a páciens testtudata engedi, a Schroth-terápiát is érdemes elkezdeni. Egyes eseteknél a hangszálakban is megjelenik az izomgyengeség. Ennél a típusnál a kerekesszék használat is gyakoribb, mely a kontraktúrák kialakulását jobban indukálja, így nagyobb hangsúlyt kap a manuálterápia is az izomerősítések, egyensúlyfejlesztések mellett.
A CMT 3 (Dejerine-Sottas betegség) már egy nem megfelelően használt elnevezés, mert ennél a típusnál megjelenhetnek a CMT1A, CMT1B, CMT1D illetve a CMT4 típusra jellemző genetikai mutációk is.
A CMT 4 típusa mutatja a legsúlyosabb tüneteket, progrediáló formák is megjelennek. Az eddig megismert tüneteken túl a hallás érintettsége, a különböző mértékű izomsorvadások, hangszálbénulás is bővíti a tünetek listáját. A deformitások a lábak mellett a kézfejben is megjelennek, a könyök és a térd is érintett lehet. A deformitások terápiája manuálterápiát és aktív tornát foglal magában, a különböző ortézisek, állás és járássegítők használatának tanítása is nagyobb hangsúlyt kap. A fő cél a progresszió lassítása, hogy a páciens minél hosszabb ideig élhessen önálló életet.
Mivel a mozgásszervrendszer érintettsége mellett a hangszálak, a hallás érintettsége is megjelenik, így a terápiás folyamatba bekapcsolódik a logopédus, a szurdopedagógus, a fül-orr-gégész szakorvos, foniáter is. A megváltozott élettérhez, életminőséghez, és a szenzoros zavarokhoz való alkalmazkodáshoz segítséget nyújthat az ergoterapueta. A mozgásterápiát végezheti gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor (utóbbiak abban az esetben, ha a CMT-ről elméleti tudást is szereztek). A különböző deformitások, megváltozott izomzati terhelések, érzészavarok fájdalommal is járhatnak. A különböző fájdalomcsillapítási módszerek (természetes és/vagy medicinális gyógyszerek) körültekintést igényelnek, mindig egyénre szabottak, de sokszor használatuk szükséges a minőségi élet átélése miatt. A CMT diagnosztizálása erős pszichés terhelést is jelent az érintett személy és a családtagok számára is, hiszen egy változóban lévő élethelyzethez kell alkalmazkodni. A pszichológus segíthet a megváltozott énképhez/testképhez való alkalmazkodásban, a frusztrációkezelés technikáinak elsajátításában, az “alkalmas vagyok valamire” megélésében.
Gyógytorna
A CMT-vel járó a károsodás idővel izomgyengeséghez és érzészavar kialakulásához vezet, mely jelentősen megnehezíti a hétköznapi funkciók ellátását. Gondot jelenthetnek az olyan egyszerűnek tűnő tevékenységek, mint például az öltözködés, a fésülködés vagy akár a séta. A mindennapi élet e kihívásai igen nagy terhet rónak a betegre, mely az életminőség jelentős romlásához vezethet. Annak érdekében, hogy hosszú távon megőrizzük és fejleszteni tudjuk a betegek önellátást, valamint megakadályozzuk a mozgáskorlátozottság kialakulását, rendkívül fontos szerepet kap a multidiszciplináris ellátáson alapuló rehabilitáció. A gyógytorna a rehabilitáció egyik fontos alappillérét képezi, hiszen a gyógytornász feladat a betegre szabott mozgásprogram megtervezése, a segédeszköz helyes használatának megtanítása, illetve a hétköznapi élet megkönnyítésére szolgáló tanácsok adása.
A betegség jellegzetes tünetei a lábakon induló, fokozatosan felfelé haladó izomgyengeség, a csökkent izomtónus, az izomgörcsök és a motoros kontroll romlása. Mindezek idővel járás- és egyensúlyzavarhoz, gyakori eleséshez vezethetnek. Jellemző a kéz kisizmainak érintettsége, mely a finom motoros funkciók romlását okozza. A szenzoros idegek károsodása következtében különféle érzészavarok léphetnek fel, mint például az égő érzés, bizsergés, fájdalom. Az ízületi helyzetérzés zavara következtében romlik a koordináció, az egyensúly, mely további járászavar kialakulásához vezet. Idővel a fennálló problémák következtében mozgásbeszűkülések, kontraktúrák, deformitások alakulhatnak ki. Ezen eltérések korrigálására és a mozgás fejlesztésére a következő módszerekkel tudunk segíteni gyógytornával.
Izomerősítés
A CMT-s betegek gyógytorna kezelésének egyik legfontosabb alapeleme az izomerősítés, hiszen a rendszeresen végzett torna segíthet megőrizni és fejleszteni a betegek izomerejét, mely nagymértékben hozzájárul a mozgásképesség javításához. Korai stádiumban fontos szerepet kap a láb és lábszár izmainak erősítése, hiszen a betegség elsősorban ezeket a régiókat érinti. Ugyanakkor elengedhetetlen a fentebb lévő területek erősítése is, melyek a betegség előrehaladtával szintén érintetté válhatnak, továbbá ez segíti a már kialakult gyengeségek kompenzálására kialakított stratégiák fejlesztését. Ezeken felül fontos a kéz izmainak érintettsége által létrejött gyengeség, funkciózavar, kontraktúrák kezelésére alkalmazott kéztorna, mellyel fejleszthető az izomerő és a finom motoros funkció.
Kontraktúra kezelés
A mozgásképesség hanyatlása következtében kialakuló kontraktúrák kezelésében kulcsfontosságú szerepe jut a rendszeresen, napi szinten végzett nyújtásnak, valamint a mozgásterjedelem megőrzésére szolgáló célirányos gyakorlatoknak. Kiváltképp fontos a boka mozgásterjedelmének fejlesztése, hiszen a CMT-s betegeknél gyakran alakul ki az ízület kontraktúrája.
Állóképességi tréning
A CMT betegség következtében jelentkező mozgásképesség csökkenés, a fennálló kontraktúrák és mozgásbeszűkülések közvetve rontják a betegek állóképességét, fáradékonysághoz vezetnek, ezért célszerű a mozgásprogramba beépíteni az állóképesség fejlesztésére irányuló tréninget. Ennek kivitelezésére alkalmas lehet a kerékpár, a futópad, az úszás, a hydroterápia vagy akár a nordic walking
Egyensúly- és koordinációfejlesztő tréning
A CMT-s betegeknél az említett mozgáskárosodások együttesen hozzájárulnak a betegek egyensúlyi képességeinek hanyatlásához, melyet tovább súlyosbít az érző idegek károsodása következtében kialakuló ízületi helyzetérzés (propriocepció) és a felületes érzés zavara. Evégett fontos a kezelési tervet kiegészíteni egyensúly- és koordinációfejlesztő gyakorlatokkal, proprioceptív tréninggel.
Fontos szem előtt tartani, hogy a túlzásba vitt mozgás károsíthatja a betegek mozgásszervi állapotát, így a túlerőltetés mindenképp kerülendő. Erre hívhatja fel a figyelmünket a torna közben vagy az után fellépő fájdalom, illetve az erőteljes fáradtságérzet.
Mindezek alapján látható, hogy az optimális életminőség eléréséhez elengedhetetlen a mozgás mindennapi életbe való beépítése. Törekednünk kell egy hosszú távon folytatható mozgásprogram kialakítására, mely hozzájárul a mobilitás megőrzéséhez és az igazán teljes élet fenntartásához.
Pfaffenrot
A CMT bemutatásakor olvashattatok róla, hogy a diagnózis sajátosságai közé tartozik az izmok, ízületek rövidülése, vagy épp lazasága. Bizonyos altípusoknál kialakulhatnak kontraktúrák is. A szakember feladata, hogy ezeket az izomzati eltéréseket a lehetőségekhez mérten csökkentse, karbantartsa. Ennek egy lehetséges módja az olyan típusú manuálterápia, vagy manuális terápia, amely nem okoz mikrosérüléseket az izomban (pl. egy túlnyújtással vagy erőteljesebb fogásokkal).
A manuális kezelések közül a továbbiakban a Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápiát mutatom be, melynek egyik magyarországi oktatója vagyok. Az eljárás kifejlesztője Dr. Waldemar Pfaffenrot orosz ortopédorvos, aki szülőhazájában, majd később Németországban az Untereinleiter Rehabilitációs Klinika vezetője volt.
A Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápiában különböző manuális technikákat, különböző reflexindukált gyógymódokat és akupresszúrás technikát ötvöznek egy kezelésen belül is.
Elméleti háttér
Az izomtónus beállításáért az un. miotatikus reflex (nyújtásos reflex) és a reciprok inerváció a felelős. Egy adott mozdulat (pl. könyökhajlítás) esetén egyidejűleg működnek a hajlításért és nyújtásért felelős izmok. A nyújtásos reflex felel a túlnyújtás megakadályozásáért, vagyis összehúzza az adott izmot, mely így megfeszül. A reciprok innerváció ezzel egyidejűleg az ellenoldali izmokat elernyeszti, melyek így ellazulnak. Ha ebben az egyensúlyban eltérések vannak (vagyis az idegrendszer azt a jelet küldi folyamatosan az izomnak, hogy feszüljön, akkor is, ha nem ez lenne a dolga épp – pl. nyugalmi helyzetben), létrejöhet egy fokozott feszesség az izmokban, ami később kontraktúrák kialakulásához vezet. A kezelések során az un. „nyújtásos reflex” csökkentésén dolgozunk, ezzel elérve az izmok maximális lazulását.
Mind a kezelések, mind a nyújtások során a szakember az izom/ízület első feszülését veszi figyelembe és csak eddig végzi a kezelést/nyújtást. Ezután vagy ismétli a kezelést az adott izmon, vagy más testtájon kezel. Mivel csak az első feszülésig kezelünk, így a páciens semmilyen fájdalmat nem érez és a kezelés nem okoz az izmokban mikrosérüléseket, mely a CMT esetében különösen lényeges.
Alapelvek
A Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápia eltérő módon kezeli a feszes (spasztikus) és a laza (hipotón) izomzatot/ízületet. Mivel a CMT esetében mindkét izomzati eltérés előfordulhat, akár adott személy esetében is, így minden esetben segíthet ez a fajta kezelés az izomállapot optimalizálásában.
Az izomzat kezelése után minden esetben mobilizáció/tonizálás (feszes/laza ízület esetén) történik az ízületekben, ezzel javítva a mozgathatóságot, növelve mozgástartományt.
A kezelés blokk jellegű, 5-15 alkalom/blokk, majd heti 1 alkalommal un. fenntartó kezelések ajánlottak. Önmagában a manuális terápia, ahogy más diagnózisoknál, így a CMT esetében is kevés, hiszen aktív mozgás nélkül aligha érhető el javulás. Viszont az aktív gyógytorna/konduktív pedagógia/szomatopedagógia kiváló alapja a manuális terápia.
Kontraindikációja CMT esetében csak néhány esetben van a Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápiának. Ezek a kimerült szervezet (lázas állapot, esetleg epilepsziás roham után), illetve posztoperatív állapot (Botox kezelés, Ulsibat után 3 hónap az adott izomcsoportra vonatkozóan).
Szőke Melinda
konduktor-gyógypedagógus
Felhasznált irodalom:
Dr. Valló Ágnes: A központi idegrendszer működése- kézirat- 12-13. old
Vodičková, R. (2020) – Ford. Szőke Melinda: Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápia (tanfolyami jegyzet), FejlesztőHáz Kft (magánkiadás)
Ergoterápia
Az ergoterápia (német nyelvterületen ergotherapie, angolul occupational therapy) célja és lényege az életkorhoz leginkább közelítő önellátási tevékenységek elsajátítása, a legmagasabb életminőség elérése. (Mészáros E.). Emellett gyermekkorban a játék-rekreációs, felnőttkorban a munka, szabadidős tevékenységek támogatása is szerepet kap az ergoterápia során.
Jelenlegi tudásunk szerint a CMT-vel élőknél a tünetek inkább felnőtt korban jelennek meg, így az érintetteknek alkalmazkodni kell egy megváltozott életkörülményekhez. Ebben nyújthat segítséget többek között az ergoterapeuta is, aki egy komplex rehabilitációs team tagjaként vesz részt a terápiás folyamatban.
A terápia folyamán az ergoterapeuta a pácienssel együttműködve, együtt gondolkodva találja meg azokat a lehetőségeket, amik leginkább segítik a legoptimálisabb önállóság elérését. Az ergoterápia célja a funkcióképesség helyreállításának és maximális használatának előmozdítása annak érdekében, hogy segítse az érintett embert a munkahelyi, társadalmi, személyes és otthoni elvárásainak megfelelni és az életben a lehető legteljesebb mértékben részt venni. (dr. Mogánné T. Sz). Az ergoterápia a következő területeken segít megoldást találni a nehezített élethelyzetben: önellátás (pl. mosás, bevásárlás, takarítás), kognitív készségek (koncentráció, memória), fizikális funkciók megtartása otthoni keretek között, szabadidős tevékenységek, munkavégzéshez szükséges tevékenységek (pl. finommotorika), pszichoszociális készségek (ide tartozik a megváltozott szexuális élet támogatása, önelfogadás területe is). A megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodást pszichológus is segíti (Ferrara, Flammia).
A CMT leginkább a végtagokat érinti, az izomgyengeség különböző foka mindenkinél megfigyelhető. A CMT-vel élők egy része aktív kerekesszék használó is lesz a CMT progrediáló volta miatt (Grandis, Shy). A kerekesszék használatán túl azt is el kell sajátítani, hogy otthon hogyan éljék a mindennapi életet a kerekesszékkel a páciensek. Ebben nyújt segítséget az ergoterapeuta (mit hova helyezzenek át, mit kell módosítani a zuhanyzón, hova kerüljenek a főzéshez szükséges eszközök, mire kell figyelni a sütésnél stb…).
A CMT a legtöbb esetben a kézfunkciókat is érinti. Ami nem csak az írást, gépelést nehezítheti, hanem olyan apróságnak tűnő dolgokat, mint gombolás, cipőkötés, hagyma-aprítás, ajtó bezárása, kupak lecsavarása. Egy zokni fel vagy levétele szintén nehezített lehet, vagy egy copf elkészítése is okozhat nehézséget, melynek megsegítésére szintén kérhetjük az ergoterapeuta tanácsait. Az érzékelési zavar szintén okozhat nehézségeket és veszélyes helyzeteket is a mindennapi élet során. Pl. a hideg-meleg nem megfelelő érzékelése a fürdés során okozhat égési sérüléseket, melyhez egy apró praktika lehet a hőre változó színű zuhanyzófej.
Ergoterápiás módszerek egyes elemeit a különböző mozgásfejlesztéssel foglalkozó szakemberek is megtanulják az egyetemi évek alatt, szakirányuknak megfelelően: a gyógytornászok a komplex rehabilitáció részeként, a konduktív pedagógia a gyakorlati képzés során, a szomatopedagógusok külön tantárgy keretén belül. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet ergoterápiás részlegéhez is lehet tanácsokért fordulni.
Szomatopedagógus
A szomatopedagógia a gyógypedagógia mozgássérültekkel foglalkozó szakága, a képzési rendszerben 1975-ben jelent meg, tehát viszonylag „fiatal” szakiránynak minősül a mozgásfejlesztésen belül (1955 – első gyógytornász képzés, 1947 – Pető módszer a gyógypedagógiai képzésen belül, majd 1963 – konduktor képzés).
A szomatopedagógus a képzése során megtanulja a különböző kórképeket, az ezek sajátos mozgásnevelését, rehabilitációját emellett foglalkozik a szociális integrációval, az oktatással, bármely életkorú személlyel. A szomatopedagógiai képzés része a korai intervenció, az óvodai és iskolai mozgásnevelés, a felnőttek mozgásos rehabilitációja, emellett egyedülálló módon a súlyosan-halmozottan sérültek oktatása és nevelése is a szomatopedagógia oktatási rendszerének része. (Márkus)
Az elsődleges állapotfelmérés után a szomatopedagógus meghatározza a mozgásterápia menetét, technikáit, módszereit és eszközeit, melyet összefoglaló néven mozgásnevelésnek nevezünk. Ennek főbb résztevékenységei: fizioterápiás módszerek használata (fogyatékosság specifikus gyógytorna, masszázs, gyógyászati és rehabilitációs eszközök), motoros képességfejlesztés az adaptált testnevelés és sport tevékenységek segítségével, a mindennapos tevékenységek megtanítása akár speciális eszközök használatával (az ergoterápia elemeivel), a kommunikációs képesség motoros feltételeinek javítása. (Benczúrné)
Szomatopedagógusként hátrányként érzem, hogy mivel fiatal képzésről van szó, így még kevéssé ismert és elismert pedagógiai módszer. Mivel igyekszik a teljes életkor és a teljes mozgáskorlátozottsággal járó kórképek mellett megtanítani a pszichológiai, szociológiai és ortopédiai vonatkozásokat is, így esetlegesen kevesebb idő jut egy-egy terület elmélyítésére. Ugyanakkor a szomatopedagógia előnye a komplexitása (nemcsak a széles körű kórképek mozgásfejlesztésére, hanem a komplex pedagógiájukra is gondolok itt), illetve az oktatás során lehetőség van az egyéb fogyatékossági kategóriák megismerésére, mely lehetővé teszi, hogy a mozgáskorlátozott személyt teljes személyiségében, az esetleges társuló fogyatékosságaival (és azok hátráltató tényezőivel) lássuk.
A szomatopedagógiáról bővebben olvasható a Gyógypedagóiai Szemle különszámában:
Felhasznált irodalom:
Márkus Eszter: Szomatopedagóia (in.: A gyermekrehabilitiáció sajátosságai, szerk.: Vekery-Nagy Zsuzsanna, 2019)
Benczúr Miklósné: A szomatopedagógia kapcsolata a gyógypedagógia speciális pedagógiáival (in.: Gyógypedagóiai Szemle 2011/2)
Konduktor
A konduktív pedagógiai rendszer kialakítása Pető András (1894-1967) professzor nevéhez fűződik. Polihisztorként, a különböző területek (filozófia, pszichológia, orvostudomány, pedagógia) tapasztalatai alapján alkotta meg rendszerét. A II. világháború után a kísérleti mozgásterápiás osztályon dolgozott gyerekekkel, majd 1947-től a Gyógypedagógiai Nevelőintézet mozgásterápiai osztályának vezetője volt, de a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is dolgozott. A Villányi úti intézet (a jelenlegi elődje) 1950-ben készült el, ami már önálló intézményként működött. 1965-től 2, majd 1968-tól 4 éves főiskolai képzésben képezték a konduktorokat.
„A konduktív nevelés (a latin conductio ‘összefoglalás, rávezetés’ szóból) a központi idegrendszer károsodása következtében mozgássérült gyermekek és felnőttek rehabilitációjára kialakított nevelési rendszer, egy olyan, speciálisan integrált nevelési folyamat és tanulásvezérlés, amely az adott életkornak megfelelően a mozgássérült személy minden funkciójára kihat, és amelynek lényege az aktív tanuláson alapuló, sokoldalú személyiségfejlesztés. A konduktív pedagógia végső célkitűzése, hogy a mozgássérült az akarati funkciók fejlesztése segítségével alkalmassá váljon az önálló életvitelre és a társadalmi integráció elérésére.”
A konduktív pedagógia alapkoncepciója szerint csoportban foglalkozik az érintett személyekkel és bizonyított, hogy a központi idegrendszeri sérültek (CP) 1/3-a jobban fejlődik, amennyiben konduktív pedagógiai nevelést is kap, egyre több helyen alkalmazzák az eljárást egyéni és „terápiás” keretek között is. A konduktív feladatok, feladatsorok alkalmazhatók önmagukban is és így is jelentős pozitív eredmények érhetők el. A konduktív pedagógia „autentikus” alkalmazása során nem kizárólagos mozgásfejlesztés folyik, hanem a megszokott nevelési színtereken (bölcsőde, óvoda, iskola) a napi tevékenységekbe beillesztve tanulja meg az érintett, hogy tudja az adott feladatokat, helyzeteket megoldani. A rendszer részét képezi a különböző feladatsorok elvégzése mellett az önellátási tevékenységek elvégzése, a tanulási készségek fejlesztése, az önálló élethez szükséges feladatok (pl.: cipőpucolás, teregetés, mosás, egyszerű ételek elkészítése stb.) megtanulása is.
A konduktor kompetenciájába az olyan központi idegrendszeri sérülések (CP), és egyéb mozgássérülések tartoznak (pl. spina bifida), amik már születéstől fennállnak. Korosztályt tekintve nincs megkötés. A konduktor foglalkozhat már születéskor fennálló mozgássérüléssel, és a későbbi életkorban szerzett (trauma, stroke, stb.) eltéréssel. A felnőtt életkorok közül a szklerózis multiplex (SM) és a Parkinson betegek ellátását is tanulják. Az egyéb ortopédiai, reumatológiai, vagy más mozgásos érintettségű diagnózisok ellátása egyéb kiegészítő tanfolyamok, tanulmányok elvégzése után tartozhat a konduktor kompetenciájába.
Felhasznált irodalom:
Dr. Hári M. – Horváth J. – Kozma I. – Kükúti M. (1991) A konduktív pedagógiai rendszer hatékony működésének alapelvei és gyakorlata, Nemzetközi Pető Intézet, Budapest
Tarsoly I. (2015) A konduktív pedagógia
https://semmelweis.hu/pak/files/2017/12/Konduktiv_pedagogia_szakirodalom.pdf
Gyógytornász
A gyógytornász az emberi mozgás tudományával foglalkozó egészségügyi szakember. Képes megállapítani a különféle mozgatórendszert érintő sérülések, rendellenességek, betegségek okát, melyet az adott problémának megfelelő, adekvát terápiával tud kezelni. A gyógytornász terápiájának fő célkitűzése a fiziológiás, normál mozgás helyreállítása, hogy az fájdalommentesen és gazdaságosan kivitelezhető legyen. Fejleszti a hétköznapi funkciókat és csökkenti, megszünteti a mozgatórendszeri panaszokat. Egészségügyi végzettséggel rendelkezik, ezáltal átfogó ismeretek állnak birtokában a mozgatórendszer anatómiájáról és biomechanikájáról, tudományos tényeken alapuló gyógyítást végez. Különálló szakemberként dolgozik, így vizsgálatai alapján önállóan állítja fel a funkcionális diagnózist. Holisztikus szemléletmódot követve segíti a mozgás és mozgékonyság fejlesztését, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy jó életminőségben teljes életet éljünk.
Mikor érdemes gyógytornászhoz fordulni?
A gyógytorna életkortól függetlenül bármely korcsoportban végezhető, az újszülött kortól egészen az idős korig. A gyógytornászok egyaránt foglalkoznak a prevencióval, valamint a sérüléseket követő rehabilitációval. Ezen felül több specifikus szakterületet érintő betegség kezelésében is jártasak, mint például a neurológiai, ortopédiai, kardiológiai, genetikai kórképek, de számos más területet érintő megbetegedés kezelésében is segítségünkre lehetnek.
Ezek alapján láthatjuk, hogy érdemes életkortól és problémától függetlenül, bármely akutan vagy régóta fennálló mozgásszervi panasszal gyógytornászhoz fordulni, hiszen nagy mértékben képesek hozzájárulni az egészség megőrzéséhez és fejlesztéséhez.
Mire számítsak az első találkozáskor?
Az első találkozáskor a gyógytornász a kikérdezés, kórtörténet felvételét követően egy alapos betegvizsgálattal fogja indítani a kezelést. A probléma okának feltárását követően a pácienssel együtt, közösen kerülnek meghatározásra a kezelés célkitűzései. Csak mindezek után lehet majd megkezdeni a közös munkát, mely magába foglalhat egyéni vagy csoportos tornát, vízi tornát, manuális kezeléseket és még számos más speciális kezelési eljárást.
Egy sikeres kezelés sorozat eredményeként nem csupán mozgásszervi állapotban érhetünk el javulást, hanem ezáltal a mindennapi mozgások kivitelezése is könnyebbé, harmonikusabbá válhat.
Felhasznált irodalom:
Inverarity, L. (2020): What Is a Physical Therapist?
Canadian Physiotherapy Association (2012): Description of Phyisical Therapy in Canada.
Klinteberg af, M. (1992): The History and Present Scope of Physical Therapy. International Journal of Technology Assessment in Health Care. 8(1): 4-9
Gyógytorna videók
A következő videók segítségével tudtok otthon gyógytornázni.
A tornasorozat videó projektet a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és EGYMI szakemberei valósították meg az SMA Magyarország Hungary Alapítvány felkérésére.
Köszönjük mindkettőjük támogató együttműködését.
