A Neurological Sciences című szaklapban nemrégiben megjelent cikk: a Charcot-Marie-Tooth betegeknél alkalmazott intenzív rehabilitációs program hatásait vizsgálta. A munka a mantovai ASST Bozzolo Presidio speciális rehabilitációs létesítménye, a catanzarói Magna Grecia Egyetem és az ACMTRETE olasz egyesület együttműködésének eredménye.
A Charcot-Marie-Tooth-kór (CMT) az egyik leggyakoribb örökletes neuropathia, amely az izomgyengeség progresszív kialakulásához, üreges lábfejhez, a mély ínreflexek elvesztéséhez, distalis érzékszervi veszteséghez és járáskárosodáshoz vezethet. A CMT-re még mindig nincsenek hatékony gyógyszerek vagy sebészeti terápiák, és a támogató kezelés a rehabilitációs terápiára és a csontrendszeri deformitások sebészeti kezelésére korlátozódik. Számos terápiás rehabilitációs megközelítést javasoltak, de a rehabilitáció időzítése és ütemezése nem befolyásolja a rehabilitáció ütemét.
beavatkozás ütemezése nem egyértelműen meghatározott, és a szakirodalomban kevés tanulmány található a rehabilitációs programok hosszú távú teljesítményéről.
Az olasz egyesület, az ACMTRETE évek óta aktívan együttműködik Prof. Ferraro professzor csapatával a Bozzolo (MN) rehabilitációs központban, kutatási programokkal, amelyek célja a CMT-ben szenvedők számára a lehető legjobb rehabilitációs megközelítés tanulmányozása, valamint egy CMT-kutatással foglalkozó fizioterapeuta ösztöndíjának finanszírozása.
Ennek az együttműködésnek köszönhetően többek között lehetővé vált az e központ által az évek során összegyűjtött értékes információbánya kiaknázása. A tekintélyes Neurological Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányban egy intenzív neurorehabilitációs protokoll hatékonyságát értékelték a CMT-ben szenvedő betegek izomerejére és motoros funkciójára.
Az intenzív rehabilitációról szóló tanulmány a CMT-ben
A szerzők (Francesco Ferraro, Dario Calafiore, Claudio Curci, Francesco Fortunato, Irene Carantini, Filippo Genovese, Giuseppe Lucchini, Andrea Merlo, Antonio Ammendolia és Alessandro de Sire) olyan betegek adatait elemezték, akiknél enyhe vagy közepesen súlyos CMT-t diagnosztizáltak. A végrehajtott rehabilitációs program napi 2-4 óra rehabilitációt tartalmazott heti 5 napon keresztül, 3 héten keresztül, és manuális kezelésekből, erősítő gyakorlatokból, nyújtásból, törzsstabilitásból, egyensúly- és állóképességi tréningből, aerobikgyakorlatokból és személyre szabott öngondoskodási tréningből állt.
Nyújtó gyakorlatok (A) és törzsstabilitás (B) Charcot-Marie-Tooth esetében
Az adatokat a rehabilitációs ciklus előtt, a kezelés végén és 12 hónappal később gyűjtötték, értékelve az izomerő, a fájdalom, a fáradtság, a görcsök, az egyensúly, a járási sebesség és a járóképesség állapotát. Harminchét CMT-s beteg vett részt a vizsgálatban, átlagéletkoruk 50,72 ± 13,31 év, a CMT különböző formáival: demielinizáló (n = 28), axonális (n = 8) és vegyes (n = 1). Az intenzív rehabilitációs kezelést követően minden mért paraméter jelentősen javult. Ez a javulás azonban az egyéves utánkövetés során megszűnt.
Következtetések
“Ez a tanulmány” – mondta Ferraro professzor – “azt mutatja, hogy a javasolt rehabilitációs beavatkozás hatékony és jól tolerálható a CMT-ben szenvedő betegek számára, és hasznos eszköz az izomerő, az egyensúly és a járás javítására az enyhe vagy közepesen súlyos CMT-vel diagnosztizált betegeknél. Az intenzív rehabilitációval elért eredmények fenntartása érdekében szükséges a személyre szabott, idővel következetesen végzett fizikai aktivitás folytatása”.
A szerzők szerint a telerehabilitáció is érvényes megközelítés lehet a mozgás folytatására, amelyet idővel nyomon lehet követni és nyomon kell követni, csökkentve a látogatások és a kezelés miatti utazások szükségességét.
Megjelent 2023. augusztus 12-én.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/37552411/
